x
A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyod a cookie-k használatát.
Termékek Menü
Ön itt jár: > >

A méz ára

Az elmúlt éveket a mézpiacon a felvásárlási árak emelkedése jellemezte, mígnem 2015 derekán fordulat következett be. A mézárak esni kezdtek, ami a mai napig tart. Ennek okai összetettek. Ezt a bonyolult, több tényezős folyamatot próbálja megfejteni a következő írás.

2015 utolsó negyedévéig az USA mézimportja elérte a 140 ezer tonnát, így megállapítható, hogy 2009 óta tart az import növekedése. Az Egyesült Államok mézfogyasztása és méztermelése között egyre nő a különbség. A növekvő importnak összetett okai vannak, nem feltétlenül az, hogy megszűnt volna a mézhamisítás és a mézzel kapcsolatos visszaélés – azaz csak „tiszta" méz érkezne az országba. Ellenkezőleg, a mézhamisítás „új formái", új típusai jelentek meg a piacokon. Az elmúlt 10 évben több mint 30 (!) ország keveredett mézhamisítással, mézeredet-megtévesztéssel kapcsolatos botrányba. Gondolunk itt az egyszerű átcímkézéstől kezdve az ultraszűrésen át az ún. gyantaszűrt mézekig. Legutóbb Thaiföld és Tajvan mézexportjáról derültek ki negatív hírek. A mézpiac szereplői szerint ezek a folyamatok a mézárak hirtelen esését, illetve a kétszintű (valós és hamis mézek) piac fennmaradását okozhatják.

Tanácstalanság a mézpiacon

A közelmúlt folyamatosan a méhcsaládokkal kapcsolatos problémákról szólt, valamint azokról az országokról, amelyek nem rég jelentek meg a mézpiacon, mint az USA fő mézbeszerzési forrásai. Ezek: Thaiföld, Tajvan, India, Ukrajna és Mianmar (A-csoport). A tradicionális mézexportőrök, mint Argentína, Brazília, Uruguay, Chile (B-csoport) visszaszorultak a piacon. Az ábra mutatja, hogy az elmúlt 10 évben az A-csoport országai háromszor több mézet exportáltak az USA-ba, mint korábban, viszont a B-csoport országainak exportja az elmúlt 5 évben 20%-kal visszaesett. Tudni kell, hogy az A-csoport országai sokkal alacsonyabb áron értékesítik a mézet, ez az egyszerű oka annak, hogy egyre nagyobb mennyiséget adnak el. Éppen ezért, azaz a további piacvesztés elkerülése végett voltak kénytelenek a B-csoport országai értékesítési áraikat csökkenteni. Így, viszonylag rövid időn belül, kettős (A- és B-csoport) mézkínálati nyomás nehezedett az amerikai méztermelőkre, de a nyomás nemcsak a kínálatban, hanem az árakban is jelentkezett. Mit jelentett ez a gyakorlatban? Azt, hogy az amerikai méhészek fél év alatt 20-25% áresést szenvedtek el!

Mi a gyantatechnológia?

A nagybani mézárak csökkenése napjainkban is tapasztalható világszerte a mézpiacon. Tanácstalanság jellemzi a piac résztvevőit. A vevők (importőrök, kiszerelők) óvatosak, hiszen sejtik, hogy egy hét, vagy egy hónap múlva még olcsóbban tudnak mézet vásárolni, mint jelen pillanatban. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a mézárak hirtelen csökkenését nem a mézfogyasztás visszaesése okozta, hanem a piacot teljesen váratlanul érő, egyes országok mézkínálatának hirtelen megemelkedése!
A hamisítás ténye továbbra is „kísérti" a piacot. Jelenleg a leggyakoribb formája az ún. „gyantatechnológiával" készült méz. Sajnos Kína nem csak az ezzel a technológiával készült mézet, hanem magát a technológiát is árulja világszerte. Mindenki tudja a szakmában, hogy nem csak árulja, hanem el is adja, de hogy kinek, mely országoknak – ezt senki sem tudja. Titokzatos módon nem lehet kideríteni, mely országokban kik vásárolták meg a legmodernebb mézhamisítási technológiát. A képlet egyszerű: azoknak a mézkiszerelőknek, akik sok mézet adnak el olyan országokban, ahol az élelmiszer-ellenőrző hatóságok nem végzik hatékonyan munkájukat, vagy egyszerűen a mézzel, mint élelmiszerrel nem foglalkoznak, azoknak hosszú távon kifizetődőbb megvásárolni a „gyantatechnológiát", mint Kínából importálni a „gyantás mézet".
A „gyantatechnológia" lényege, hogy víz hozzáadásával és eltávolításával „extra-szűrőkkel" eltávolítják a mézből a virágporszemeket, sőt még az antibiotikumot és egyéb szermaradványokat is. Ezzel eltüntetik a méz eredetét, megsemmisítik a méz keletkezésének körülményeit – név nélküli, vagy másképp fogalmazva bárminek elnevezhető, „újrakeresztelhető" mézet hoznak létre. Ezt a technológiát elsősorban azért találták ki, hogy a kínai mézeket az USA piacain értékesíteni lehessen a büntetővám kikerülésével, hiszen a gyantatechnológiás méz eredetét nem lehet megmondani, így bármely országot megjelölhettek a mézkereskedők a szállítási dokumentumok kitöltésekor. Később azonban szélesebb körben kezdték alkalmazni e módszert, ugyanis rájöttek, az előbb említetteken kívül, hogy a módszer eltávolítja a mézből annak színét kialakító pigmenteket, flavonoidokat, színanyagokat is. Így a méz az extraszűrések alkalmával folyamatosan világosodik. Mivel a világpiacon a méz ára annak színétől függ (minél világosabb, annál drágább), ezért „gyantatechnológiával" drágább „mézet" lehet előállítani. Remek példa erre, hogy egyes tropikus, szubtropikus országok, amelyek korábban csak sötét mézet („dzsungelmézet") exportáltak, hirtelen megjelentek a világosmézek piacán is. De a legfontosabb dolog e témában: az ilyen mézek hamisak, hiszen a nemzetközi mézdirektívának nem felelnek meg!

Miért hamisak?

Ezek a mézek azért hamisak, mert az ember oly mértékben avatkozik be a kipergetett méz tulajdonságaiba, amely hamisítást eredményez. Nem csak azt hívjuk hamisításnak, amikor hozzáadunk a mézhez bármit, hanem azt is, amikor oly mértékben elveszünk, kivonunk a mézből összetevőket, hogy annak minőségét, tulajdonságait alapvetően megváltoztatjuk. A „gyantatechnológia" remek példa erre. Mi, magyar méhészek is elszenvedői vagyunk e történetnek: a hazai üzletláncokban 2014 év második felében megjelent „EU- és nem EU-eredet" megjelöléssel kapható mézek is tartalmaznak gyantaszűrt mézet! Az alacsony vagy jelen sem lévő flavonoid- és ásványianyag- (hiszen ezt is kiszűri a technológia) tartalom, a világos mézekre jellemző lágy, nem karakteres, de jellegzetes ízek elmaradása, az alacsony pollentartalom (azért alacsony, mert valamennyi hazai mézet belekevertek) mind-mind a gyantaszűrésre utaló jelek. A kapzsiság, az extra profit hajhászása, illetve a fogyasztók „még olcsóbb – az eredeti termékre hasonlító – műmézek" forgalmazásának versenye a gyantatechnológiát felhasználva fokozatosan kiszorította a magyar élelmiszerboltokból a hungarikum akácmézet (most derült ki, hogy a valóságban mennyit ér e jelzős szerkezet…)! És tették mindezt a szupermarketek „mindent a fogyasztók érdekében" című álszent üzenetéért.
A 2014. év második felétől egyre több mézlabor által alkalmazott mágneses magrezonancia (MNR-) vizsgálat alkalmas a gyantaszűrt mézek felismerésére. A vizsgálat alapját képező „Földméz-adatbázis" létrejötte az eddigi legnagyobb, legszélesebb körű, a világ minden részén működő mézlaboratóriumok közti együttműködés eredménye. Így jöhetett létre egy olyan szuper adatbázis, amely magába foglalja az összes létező földrajzi és növényi, illetve állati (mézharmat) eredetű mézek halmazát. Független szakértők 2015 második felében elégedetten nyilatkoztak a német laborok NMR-vizsgálatainak eredményeiről és azok megbízhatóságáról. Szerintük hamarosan akkreditált vizsgálat lesz az MNR.

Geopolitikai helyzet

A világgazdaság a stagnálás és a sérülékenység állapotában van. Az óriási mértékű „pénznyomtatás" és a világ legtöbb régióját az elmúlt 7 évben jellemző nulla vagy nulla közeli infláció ellenére a globális GDP-növekedés minimális. Sőt Kína GDP-növekedése a közelmúltban 10%-ról 6,9%-ra csökkent, amit egyes szakértők inkább 5%-ra becsülnek.
A globális adósságteher példanélküli. Az USA adóssága 2000–2008 között 5 trillió dollárról 10 trillióra emelkedett, ami 2009–2015 közötti időszakban elérte a 19 trillió dollárt (a trillió milliárdszor milliárdot jelent: 10 18 ). Geopolitikai konfliktusok, a menekültválság, egyes belföldi, illetve nemzetközi katonai összetűzések, mind-mind a világot gazdasági és politikai szempontból is egyre instabilabb, feszültebb állapotba hozta. A legfőbb árucikkek kereskedelmi árai egy újabb recesszió előfutáraként viselkednek. Az üzemanyag, a vörösréz, a szója, az arany, az acél és még sorolhatnánk, mindnek az ára a közelmúltban jelentősen csökkent – akárcsak a mézé.
A valuták instabilitása csökkenti a jövőbeni tisztánlátást, tervezhetőséget. A kereslet lanyhulása a piaci szereplők között növeli a versenyt, amelyhez társul a valutaháború, azaz a nemzetközi piacokon való erőteljes részvétel érdekében egyes nemzetek indokolatlanul aláértékelik saját valutájukat. Ez a nemzetközi érdeklődést fenntartja, de csökkenti a belső fogyasztást. Ez igaz az elmúlt évek gazdasági növekedésére, kedvenc példaként emlegetett ún. BRIC-országokra (Brazília, Oroszország, India, Kína). Az elmúlt 7 évben a globális adósság 50 trillió dollárral nőtt, mára elérte a 200 trillió dollárt. Ez a nemzetközi összes adósság 250%-kal haladja meg a globális GDP-t. Bonyolítja a helyzetet, hogy ennek az adósságnak jelentős része nem behajtható, példa erre Kína, ahol rengeteg hitelt áldoztak olyan ágazatokra, amelyek ma nem termelékenyek, illetve olyanokra, amelyek „túl" termelékenyek – veszteségesen működnek, hiszen túltermelnek, fölösleges, eladhatatlan árucikkeket hoznak létre. Ennek oka, hogy ezek a mega (sokszor városnyi) gyárak nem tudnak gyorsan reagálni a hirtelen megváltozott fogyasztói szokásokra. Ma már nem ritka Kínában a hatalmas, befejezetlen építkezések látképe, a modernkori lakatlan, nemrég még virágzó, ún. „szellemvárosok" megjelenése.
A világ gazdaságának tárgyalásakor nem kerülhetjük meg a pusztító klímaváltozás fenyegetését! A klímaváltozás gyakrabban okoz extrém időjárási jelenségeket. Szakemberek szerint Kaliforniában a 4. egymást követő évben olyan mértékű az aszály, a szárazság, mint az elmúlt 10 ezer évben még soha sem! Ausztrália jelenleg is extrém forrósággal, szárazsággal és erdőtüzekkel küszködik. 2015 novemberében jelent meg az a nemzetközi tanulmány (szatellitek és gleccserek vizsgálataiból származnak), amelyben közlik, hogy a felmelegedésért felelős légköri szén-dioxid mennyisége 3 millió éve nem volt olyan magas, mint napjainkban. A világ nemzetei képviselőinek mihamarabb össze kell fogniuk, hiszen azt már világosan látják, hogy Földünk sérülékeny. A világgazdaság, az ökológiai rendszer, az emberiség mind-mind fenntartható, egészséges környezetet igényel. Ez tudással elérhető, ebben reménykedhetünk. Ne felejtsük, a globális felmelegedés óriási hatással van a világ méhészeinek munkájára, a globális mézkereskedelemre!

Élelmiszer-biztonság

Az El Nino jelenség felerősödött – hatására 2015-ben minden idők legmagasabb hőmérsékletét érte el a Csendes-óceán. Ez a jelenség már befolyással bír pl. Brazília méztermelésére, ezen kívül a történelem legnagyobb hurrikánját hozta létre Észak-Amerika nyugati partjainál.
Számos nemzetközi konferencia tárgya, hogy a világ egyre bővülő élelmiszeripara lehagyja az élelmiszer-biztonságot, így egyre bizonytalanabb az élelmiszerek minősége. A globális termelés növekedésével párhuzamosan romlik az élelmiszerek minősége. Pedig az utóbbi a legfontosabb, nekünk, fogyasztóknak. Éppen ezért, átlépve a nemzetközi politikát, erről is egyre többet kell beszélni és tenni a jövőben! Akármennyire is tabu téma a politikusoknak, az élelmiszerek minőségéért valakiknek tenni kell! Talán egy ősi kínai közmondással lehetne lezárni e témát: a fa a nyugalmat szereti, de a szél erre nincs tekintettel!

Amerikai Egyesült Államok

2015 méztermése 70 ezer tonna körüli, ami 15%-kal kevesebb az egy évvel korábbitól. Az egész tavalyi évet az amerikai méhészek a piacot jellemző folyamatos mézárcsökkenés ismeretében élték meg, ami valljuk be, nem volt „lélekemelő".
A méhcsalád-veszteségek mind a mai napig aktuális témája az USA médiájának. Legutóbb 2015. november 24-én adott interjút Brett Adee,az USA legnagyobb méhészetének társtulajdonosa, aki szerint az elmúlt években stabilan 50% körül alakult a téli méhcsaládveszteség. Eléggé meggyőzőek az adatok arról, hogy a neonikotinoidok a felelősek a családok gyengüléséért.
2014-ben közvetlen a pergetés után értékesítették az amerikai méhészek mézüket, hiszen még magas volt a mézár, majd a kiszerelők a korábban említett A-csoport országaitól importáltak. Mivel e két forrás kielégítette a keresletet, a B-csoport országaiból alig-alig importáltak az USA kereskedői mézet. Így a B-csoport országai egyet tehettek piacaik megőrzése végett: elkezdték csökkenti áraikat. Ez a hatás a mai napig tart – a folyamatosan csökkenő árak, az eladatlan készletek alapos nehézséget okoznak jelenleg a mézüket értékesíteni kívánó amerikai méhészeknek.
A Nemzeti Méz Tanács (a 80-as évek közepén, az USA méhészeti ágazatának szereplői által létrehozott, kimondottan az amerikai méz reklámozásának céljával működő szervezet) teljes erővel új, eddig még kihasználatlan területeken, új módszerekkel, marketing-fogásokkal próbál előrelépni. Ilyen például az „Év íze" díj, ami nyilván nem a „díjról szól", hanem a választásról, maga az esemény fontosságának méltatásáról, az eredményhirdetésről, a győztes mézfajta méltatásáról szóló média-megjelenésről. Ennek mintájára nagyon várja a szakma az „Évtized Íze" program beindítását. 2016-ban emelkedik a Nemzeti Méz Tanács működését biztosító pénzalap, amelyet a szakma fizet. Minden egyes USA-ban pergetett méz kilogrammja után 0,0333 dollárt (kevesebb, mint 1%-át a jelenlegi nyomott napi mézfelvásárlási árnak) kell befizetni az alapba a méz termékpálya valamely szereplőjének. Ez kb. 700 millió forint éves pénzalapot jelent. Csak az összehasonlítás kedvéért: ha mi, magyar méhészek is ennyit (1%-át a jelenlegi felvásárlási ár átlagának, ez kb. 10 Ft/kg) fizetnénk egy marketing alapba, nekünk 20 millió forintos marketingalapunk lenne évente.

forrás: méhészet.hu

 

Tartalomhoz tartozó címkék: erdekes